Egy csipetnyi véletlen,és számomra egy szomorú évforduló az,amiért belekezdtem ennek a postnak a megírásába,és azért a mai megjelenés,mert ma van ez az évforduló.
Egyik kedvenc honlapomat,olvasgattam a minap,amikor rátaláltam,az alábbi idézetre,és az első „sokk” után,eltöprengtem rajta és az elmúlt két évemen…
„Ha szeretünk valakit, elgyengülünk.
Kiszolgáltatottak leszünk.
Megalázhatóak.
Gyakran vesztesek is.
Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret.
A közönyös, akinek egy kapcsolat nem "vérre megy", erősebbnek tűnik...
Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá.
Mondjuk ki: gyengévé...
És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak a
nehezebb, aki jobban szeret.
Még akkor is, ha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik.
Mert utána ő lesz a boldogtalanabb.”
Müller Péter
A hideg végigfutott a hátamon,a karomon felállt a szőr,villámcsapásként hasított belém a felismerés,ez maga a való világ!
Talán egy-két lélegzetvétel is kimaradt,mialatt tudatosult bennem,gyakorlatilag szó szerint,ezt éltem meg,elmúlt párkapcsolatomban,-és innen a szomorú évforduló-aminek egy éve lett vége.
Igen,egy éve,nem elírás!
Nekem mégis sok minden eszembe jut,még ma is gyakran gondolok rá!
Nem vagyok már tenager,átéltem már néhány kellemetlen pillanatot az életben,de így még senki nem fektetett két vállra,így még soha nem gázoltak a lelkembe!
Hosszú ideig kerestem kérdéseimre a válaszokat,hét hónap után kezdett némiképp összeállni a kép,szülői,testvéri,baráti,pszichológusi segítséggel.
Ma már nem gondolkodom a miérteken,a kapott válaszokat igyekszem helyre tenni,feldolgozni,és elfogadni,hogy ilyen emberek is vannak!
Ami azért nem könnyű,mert az általam elkövetett hibák ellenére-igen,hibáztam én is természetesen-úgy érzem,nagyon” odatettem magam” a kapcsolatban,amit valahol elismert Ő is,mikor azt mondta,Őt még nem szerették ennyire,és nem tettek érte ennyi mindent,talán csak valamikor 15 évvel ezelőtt,rövidke házassága alatt!
Így egy évvel a kapcsolat vége után is félelmetes hatással volt rám,ez a Müller Péter idézet.
Mintha csak egészen picire össze lenne tömörítve,a volt kapcsolatom,abban a néhány sorban!
És,hogy miért gondoltam,hogy meg kell osztanom ezt a néhány gondolatot??
Mert el szerettem volna mondani,mindenkinek,aki idevetődik hozzám,hogy vigyázzon nagyon feleségére,férjére,párjára,kedvesére,minden emberi kapcsolatára,mert az egészség után talán a legfontosabb dolog a világon!
Nem olyan régen,megtapasztaltam magam is,hogy porhüvelyünk milyen sérülékeny tud lenni,könnyen szakad a szalag,könnyen törik a csont,akár egy pillanat alatt,elszenvedhetünk maradandó sérülést is!
Ezt annyival egészíteném ki,nem csak a porhüvelyünk ilyen sérülékeny,hanem a lelkünk is!
Az enyém legalábbis biztosan!
A kérdés az,a lélek sérülhet-e maradandóan?
Az elmúlt időszakomat nézve,sajnos azt kell mondjam igen!
De nagyon igyekszem hinni abban,hogy talán nem visszafordíthatatlan a folyamat,idővel eljön a lelkibéke,és talán a megbocsátás!
Bevallom őszintén,volt időszak mikor nagyon gyűlöltem,hangot is adtam neki,itt a blogban is olvasható volt rövid ideig!
Nem vagyok rá büszke,nem kellett volna!
De történnek az emberrel dolgok,amiktől nem biztos,hogy mindig a helyeset cselekszi!!
Ma már igyekszem nem rossz szájízzel gondolni Rá,de jó szívvel valószínű már soha nem tudok!
Ettől függetlenül lesznek dolgok amiről mindig Ő fog az eszembe jutni!
Ilyen például az alábbi dal is!
Hallgassátok olyan szeretettel,amilyen szeretettel én viseltettem valaha Őiránta!
